A "Miért pont én?!" szindróma..

Néha az ember elgondolkodik azon, hogy miért áll szóba újra és újra egy olyan emberrel, aki mindig becsapta. Amikor az ember már sokadszorra gondolkodik el azon gyors egymásutánban, hogy megint csak félreismertem. És vajon megbocsáthat-e az ember, ha már annyiszor becsapták? Megérdemli ezek után bárki is a bocsánatot? De vajon melyik az illető igazi arca? Egy idő után már meg sem lehet állapítani. És olyankor késő megbánni. Hiszen ki ne kívánná néha, hogy bárcsak ne ismerném ezt vagy azt? Ez teljesen természetes. Csak sajnos nem mindig válik valóra, bármennyire is szeretnénk. És olyankor csak szenved az ember, mert folyamatosan becsapják, és még csak nem is tehet ellene semmit. Rá kell szánnia magát arra, hogy lépjen, és véget vessen ennek vagy annak a kapcsolatnak. De sajnos az ember ezután is emlékezni fog, és ezen csak a felejtés segíthetne, de talán még az sem, és az embernek élete végéig eszébe fog jutni az illető.