Valóság..

Az ember sosem láthatja magát kívülről igazán, még akkor sem, ha tükörbe néz. Sosem érezheti teljesen, hogy tettei, szavai milyen hatással vannak másokra. És talán az ember nem is ismeri magát teljesen. Mások, akik látják kívülről és ismerik, tudják, hogy mit érez stb., stb., de teljesen ők sem ismerhetik, hiszen mindenkinek van rejtegetnivalója, mindenkinek vannak titkai. Mindenkinek vannak titkai, és mindenki "magán hordja" ezeket a titkokat; a ruhájára aggatva, a hajába tűzve, a bőrére tetoválva... De éppen ezért mindenki húz egy határt "látótávolságban", amit ha valaki átlép, azonnal meglátja ezeket a titkokat, éppen ezért az ember megvédi ezt a határt, nem enged át rajta senkit. Ez a határvonal szent, és sérthetetlen, ezért nem ismerhetik az emberek egymást teljesen, és ki tudja, eltűnik-e majd ez a "határ", valamikor a jövőben, ki tudja, az emberek mikor tárulkoznak ki igazán egymásnak... Hogy miért nem teszik ezt most azonnal? Mert mindenki fél, mi lesz akkor, amikor mások megtudják az elfedett dolgokat... Hiszen mi van akkor, ha felhasználják egymás ellen az információkat? Mi van, ha szándékosan kínos helyzetbe hozzák a másikat?

Az ember szemét...